te vagy a hősöm, a gyilkosom

szülinap... mire jó? semmire.

Ahogy mondtam, olykor eltűnnek dolgok. A fájdalom tovatűnik. A vér nem folyik tovább. És emberek, emberek futnak el. Még sok mindent el kell mondanom. Olyan sok mindent. De eltűntem.

kint a parton arany fényben férfiak, nők fekszenek

Átkelünk a megfelelő hidakon, ha rákerül a sor, aztán felégetjük magunk mögött, és semmi nyoma nem marad vándorutunknak, csak a füstszag emléke és valami sejtelem, hogy valaha könnybe borult a szemünk.

Nem hittem volna, hogy valaha is hiányozni fog az, hogy amiatt nyafogok, mert nem akarok a koliba visszamenni. Na jó, nem az mondom, hogy hiányzik a koli, mert végül is csak tegnap költöztem ki, és óriási kő esett le a szívemről, meg felüdülés volt visszaadni a kulcsomat, meg utoljára kilépni azon a hülye ajtón, és soha többé nem kell visszamennem, találkoznom velük, a konyhában idegbajt kapnom, várni a mosógépre stb... de na... egy évet mégis lehúztam ott. 

Tulajdonképpen nem is a koli hiányzik, mert hogy is hiányozhatna olyasvalami, ami miatt konkrétan szenvedtem és idegbajt kaptam, az egyetem hiányzik, hogy megint itthon vagyok és nem történik semmi. Ott mindig történt valami... mert ha nem, akkor tudtam aludni... itt meg, akkor nem alszom, ha kell csinálni valamit... na jó dolgom lenne, de aj :D mindegy. Hétvégén megyek Tatára, mert ott lesznek Viktorék, meg lesz Víz, zene, virág és azon tavaly voltam, és az nem volt jó, de most remélem jó lesz. 

Holnap ki akarok ülni a partra, olvasni akarok és napozni. El akarok tűnni a világ elől, mert nem vagyok kíváncsi a sok "boldog szülinapot!"-ra olyan emberektől, akik még komolyan se gondolják, mert csak látják, és na akkor írjunk... 

Akarok venni végre egy fényképezőt, mert reményt nem látok, hogy Apu kiadja a kezéből, így muszáj lesz. Már ki is néztem, már csak ellent kell mondanom magamnak és gyűjteni. Jessz :D 

Ő, most mosok, meg pakolászok egész nap, hogy legyen valami hasznom is a világ felé, de már most unom a nyarat... soha nem vártam, és soha nem is szerettem, ami azért érdekes, mert elvileg nyári gyerek vagyok és a nyári gyerekek oda meg vissza vannak a tudattól, hogy mindenki együtt izzad, nem lehet semmit csinálni a hőségtől, az emberszag csak úgy terjeng a zárt terekben, a nyílt terekben meg meghalsz a levegőtlenségtől és a melegtől. Jó, persze nyár van juhú, nem kell semmit csinálni, juhú... meg lehet tespedni a napon juhú meg strandra menni, juhú...

Utálom a közös izzadást, a felgyülemlett testszagot, a hőséget és az állott levegőt, a strandokat. A művizet, a gyerekek sikongatását, meg, hogy félteni kell a cuccod az emberektől, meg az öregasszonyokat, akik picsognak a hülye rózsás sapkájukban a "játszós" medencében, mert ők úszni akarnak és vizes lesz a hajuk attól, ha félretetted minden undorodat és egy kicsit jól érzed magad mondjuk egy labdával.... 

Mindegy, hagyjuk is... nyár van nyár, röpke lepke száll virágra... :) csak volt nekem jó nyaram is (2009, 2011) :D ez már csak ilyen... nem baj, mindjárt végez kedves Rosencrantz a vizsgáival és akkor belecsapunk a pesti éjszakai életbe :)

 és akkor most 2009 emlékére dadogjunk :)

hogy ne legyek olyan nagyon egymagamban

Honnan lehet tudni, hogy mennyi a túl sok? Túl sok, túl hamar. Túl sok információ, túl sok móka, túl sok szerelem, túl sok elvárás. És mikor jön el az, hogy túl sok elviselni? 

Túl vagyok az első igazi egyetemi évemen. Mit értem el? Semmit. Túl sokat akartam, túl hamar.

Csődöt mondtam? Nem hiszem, csak itt állok egy évnyi egyetem után és megint és újra egyedül fogom tölteni a szülinapomat. És megint semmi nem fog történni... pompás... remek...

Mindegy.
Kicsit sötét van és kicsit messze a part és kicsit egyedül vagyok.
Mindegy. Jó így nekem, mert mindig is így volt.
20 éves leszek két nap múlva, a nyár közepén, az év kellős közepén és mire megyek vele? Semmire, csak ezentúl azt kell mondanom, hogy 20 éves vagyok.

Megvan a jogsim, elég menő átlaggal végeztem, és azon felül, hogy okos vagyok még szép is... és pompás kedvem van... juhé...

á nem is írok inkább többet, mert teljesen kiborulok.

hazaköltöztem, de nem érzem magam itthon...

változzunk álommá

ha sokszor kimondod, úgy lesz.

elvileg.

pont ezért utálom a szülinapomat.... mert mindenki más szülinapja olyankor van, amikor mindenki ráér és történik valami és jó lesz én meg egymagamban leszek és vagyok

juhé....

varázshegy

írok, mindjárt, csak már nyár van, és nem terpeszkedhet itt a tavaszi kollekció
akarok írni
a vizsgákról
a koliról
az évről
a történésekről
vagy szimplán csak magamról vagy ami eszembe jut