Valahogy így gondolkozom én is a szerelemről, teljesen irracionális, őrült, abszurd dolognak tartom, de elmondhatatlanul vágyom utána.
Darabok. Ebből állok most. Össze kéne raknom magam, de se segítségem nincs, se semmi. Nincs meg az összes darab, mert elvetettek néhányat.
Semmi nem segít. Nem lehetek egyedül, mert akkor azon gondolkozom, miért van az ami van, és mit rontottam el és mit tudnék tenni ellene. A válasz mindig ugyanaz: semmi. Üresség. Sötétség.
Tönkretették a tönkretehetetlent. Sebeket ejtettek rajtam, majd a földre nyomtak.
Csepi - világ 0:1
De ennyi volt. Végeztem a világgal. Nincs többé babusgatás, nincs többé naivitás, se szerelem. That's enough...
Szánalmas Csepit hallották, jó éjszakát....