2013. június 13., csütörtök

kisiklott életű emberek elnöke

Talán szeretünk szenvedni. Talán belénk van programozva, mert enélkül – nem is tudom – talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magamat ostorral? Mert olyan eszméletlenül jó, amikor abbahagyom.
akarod, de nem jön.
akarod, de nincs.
akarod, de nem kell.
akarod, de néma.
akarod, de eltűnt.
akarod, de félsz.
akarod, de szenvedsz.
akarod, de bánt.

mosoly-fény-szellő-virág-csoki-csók-szeretet-szerelem-móka ez úgy igazán hiányzik.

a sírás, az már nem hiányzik.

a kacagás, az nagyon.

Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben
egy-két szóval elengedem a fényt is.
Halogatni kéne ezt, mert például az őszt
megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható
bármi. Vagy csak nekem mindenem. De most
tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit
hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.
(Jó esetben a dél)