Azok, akikbe beépítettek képzeletáramköröket, ránéznek egy emberi arcra, és történeteket látnak benne; mindenki más számára egy arc csak egy arc.
Sokszor azon gondolkozom, hogy érdemes lenne, ha mindig lenne nálam egy kis jegyzetfüzet, hogy mindent fel tudjak jegyezni, nehogy elfelejtsek valamit, ami velem történt.
Aztán rájövök, hogy azokra a dolgokra, amiket nem akarok elfelejteni, azokra emlékszem.
A többit úgysem írnám fel.
Ilyen például az idei gólyabál, ami olyan rossz volt, hogy inni kellett. Lerészegedni. Ennek a történetnek több szereplője is van, de négy főszereplője igazán. Tóth Tomi, Kevin, Dimi meg én. Eljátszottuk a Hangover 4-et, és én voltam Doug. Volt ott mekis kaja evés a hot-dogos pulttal szemben, szépségválasztási csalás, fél óra alatt egy üveg vodka Dimivel, táncolás, heverészés, emlékezetkiesés, meg egy jó kis telefon hajnalban, ami arra irányult, hogy hol a fenében vagyok, mire én: Valahol a Parlamentnél egy kanapén!. Voltak ott lovagjaim, két Marci meg egy Martin. Voltak sebesülések, és másnap reggel emlékek keresése, amikor összeültünk és megbeszéltük ki, mire emlékszik.
Aztán a szilveszter. Ahol ketten voltunk lányok. Ahol két napon keresztül ittunk, ahol activityztünk, ahol pálinkáztunk és ahol egy életre elegendő pálinkát megittam. Átaludtam, illetve átszenvedtem a szilvesztert, hogy hajnalban újra visszatérjek buli helyszínére. Aztán jött 2014. Egy olyan év, melynek már a neve sem szimpatikus. Aztán jött életem legrosszabb vizsgaidőszaka. A legtöbbet ebben, az ötödik vizsgaidőszakomban bőgtem a legtöbbet, és ebben a vizsgaidőszakomban éreztem azt, hogy a társadalomban burjánzik az igazságtalanság és senki nem foglalkozik vele.
Aztán ezt is túléltem. Sokat szenvedtem, rengeteget, de túléltem. És ezt Julcsival meg Szandrával egy négy napos vizsgaidőszak temető-fesztivállal zártuk.
De előtte még elvitt a Klára színházba. Matinéra. Na és? Az égig érő füvet néztünk, és nagyokat kacagtunk és perecet meg ischlert ettünk. És feltöltődtem erővel, és nagyon jó volt.
Szerdán este 10-re mentünk Szandrához, megittunk egy üveg vodkát, és csináltunk egy rakat képet, nagyon nagyon sokat beszélgettünk, majd éjfél helyett háromra elmentünk a Dobozba bulizni, ahol megismerkedtem egy tatabányai mérnökkel... Julcsiék meg Imrével a jogásszal.
Hétre értem haza, csütörtök este ismét irány Pest, a Hello Baby Bar. Szintén Szandránál kezdtünk, de most bort ittunk és Julcsi diktárkodásának köszönhetően időben, azaz éjfélre sikerült odaérni a buliba. Mint később kiderült számomra internacionális party volt... hogy miből jöttem rá? Egész este egy görög sráccal (Aggelos) és a perzsa haverjával buliztam. Szandra egy francia gyerekkel mulatozott... Julcsi meg próbált megszabadulni a kreténektől, meg a jogászától...nem túl nagy sikerrel.
Életem egyik legbizarrabb és legmenőbb éjszakája volt. Egész este angolul pofáztam, de emellett még biztonságban is voltam, mert a görögöm eléggé óvott másoktól, olyan kis cuki volt.
Szintén hét-fél nyolcra értem haza. Pénteken jegyeket írattam be, meg ilyeneket intéztem, aztán pedig készültem az esti házibulinkra.
Mondtam a lányoknak, hogy ne aggódjanak, meglesz a kötelező jogász is, jön a jogász Marci. Jogász Marci kora délután felugrott és hozott nekem egy zsák könyvet, mert "én jobban tudom hasznosítani". Este pedig mondhatni elszabadult a pokol. Rengeteget röhögtünk, Marci elővette a vicces énjét és sztorizgatott, aztán a lányokkal a fürdőben kötöttünk ki, mert Szandránál kiborult a bili, aztán bejött a Marci is, és ott dumáltunk. Kettő körül mentünk ki, aludni készültünk, de rájöttünk Szandrával, hogy nem vagyunk álmosak, így kimentünk a többiekhez. A többiek már csak Kevinből, Tomiból meg Petiből állt. És táncoltak, és nagyon viccesek voltak. Aztán meg táncoltunk. Keringőztünk... olyan zenékre, amikre nem keringőzni kell, de mi ezt is megcsináltuk. Aztán Peti magánakciója is eléggé röhögésre késztetett minket, mikor két akkorát esett, hogy azt hittem, beszakad a padló. Hat órakor nyugovóra tértünk, dél környékén már fent is voltunk és délután ötig a szobámban ültünk négyen (Peti, Julcsi, Szandra) és dumáltunk, közben meg pizzát rendeltünk. Aztán lassan kellett készülni az estére, miszerint a pesti pázmányos - jákos - koliba mentünk vizsgazáró koli-buliba. Ahol én voltam az egyetlen totál józan, ami általában vicces, most nem volt annyira. Alapból az egész ott kezdődött, hogy drága Marcika részegen szeret emelgetni, meg dobálgatni... ez megint sikerült neki... néha sajnálom, hogy ilyen kicsi vagyok. Innen olyan kettő környékén átmentünk az Instantba, ahol táncoltunk, Bucikának a lelkét ápolgattam és móka volt. Hétre otthon, délben ébren, összepakolás és indulás haza.
Azóta itthon vagyok. Visszavittem a könyveket a könyvtárba. Felvettem az utolsó féléves tárgyaimat. Bementem Apuhoz.
Olyan dolgokat csinálok, amire nem volt időm. És emellett unatkozom. Nem tudok csak így itthon ülni és semmit tenni.
És hogy ezeket miért írom le? Semmi mélyebb gondolkodás, kreténség ilyenség nélkül? Csak mert.... mert ha majd egyszer visszaolvasom, megmosolyogtat és felkiáltok, hogy: 'Ja, tényleg...de jó is volt!"
Ennyi.
Majd legközelebb visszatérek a nem sztorizgató, lelkét kiíró önmagamhoz....addig meg leszek én Én és a sztorijaim. Mert viccesek és lehetetlenek.
Majd ha a gyerekeimnek mesélni kell, én tudok majd mesélni. Elég sokat, és a felét sem fogják elhinni... mert ki hinné el, hogy egyszer valakinek a lakására illetéktelenül bementünk volna, mert nyitva volt az ajtó, és Diminek kellett valami, de helyette inkább a Bazilika lépcsőjén chokobanana ízű bort ittunk... whatever.
GUIL (komolyan) Hogy hívnak?
ROS És téged?
GUIL Én kérdeztem először.
ROS Állítás. Egy-null.
GUIL Hogy hívnak, amikor otthon vagy?
ROS És téged?
GUIL Amikor otthon vagyok?
ROS Otthon nem ugyanaz?
GUIL Miféle otthon?
ROS Neked nincs?
GUIL Miért kérded?
ROS Mire akarsz kilyukadni?
GUIL (nyomatékosan) Hogy hívnak?!
ROS Ismétlés. Kettő-null. Meccs-labdám van.
GUIL (hevesen megragadja) MIT GONDOLSZ, KI VAGY TE?
ROS Szónoki kérdés. Gém, meccs!