Barátok. Imádom őket.
De van, aki kitüntetett.
Van, aki ódát akar.
De sosem tudnék olyan csodás ódát írni, ami felér hozzá.
Főleg nem az egójához.
Főleg, mert orvos lesz.
De attól még csodálatos.
Imádom a telefonterápiákat.
Meg a Skype.
Meg, hogy jó messze van, így tud hiányozni.
Meg azt, hogy "ugyan már, nem vagy te olyan jó nő, hogy sorba álljanak érted....... tudod, hogy csak viccelek?!"
Itt a bejegyzésed, te csoda :D
A kapcsolatunk olyan, akár Estragoné és Vladimiré, nem tudsz nélkülem élni, pedig néha szeretnél, csak lusta vagy :D
Lehetséges, hogy már én sem tudok viccelni - hogy a vicc már nem megfelelő védekezési mechanizmus. Egyes emberek viccesek, mások nem. Régen vicces voltam, de lehet, hogy már nem vagyok az. Lehet, hogy annyi csalódás ért, hogy a humor nyújtotta védelem már nem működik. Talán mogorva lettem, mert oly sok mindent láttam, ami sértett, hogy már nem vagyok képes a nevetés révén megbirkózni velük.
Írtam nyáron valamit.
Hogy én vagyok Piszkos Fred.
Tisztán.
Rázva, nem keverve.
Nos, így van, csak most tél van.
Köd.
Hideg.
Hótlan.
Egyedül utazom. Feltűnök, eltűnök.
Jó, ha vagyok, de igazán nem kellek.
Mosolyogni kéne.
De nem tudok.
Magamtól nem megy.
Írtam nyáron valamit. Hogy, ha történik valami trauma a lelkemmel, majd úgyis kiírom, ami van.
Nos, így van.
Így lett volna, de feltűnök, majd eltűnök.
Az igazság... sokszor titokban marad... De az igazságtalanság... mindég kiderül... A többit majd odafenn... zárt tárgyaláson.
Csak egy kis kommunikációra lett volna szükség, de - mint tudjuk - az emberek Bábelnél elfelejtettek beszélni.
Úgyhogy nagy tapsot az emberiségnek.
A tömegnek.
A társaságnak.
Kedves Naplóm,
Ha még nem tűnt fel, a Karma ismét megrázta a hógömböt, amiben létezem, és beteljesítette múltCsepi negatív gondolatait.
Emberek! Merjünk negatívak lenni!
Mert enélkül elveszítjük a humort.
Enélkül eljutunk Bábelhez.
És én újra Piszkos Fred leszek.
Egyedül.
A naplementében.
Mindegy.
Piszkos Fredre úgyis mindenkire szüksége van, csak nem tud róla.
"...tudom, hogy nem kéne telefonálnom, de most nem vagyok valami jó állapotban és éppen azon tűnődtem, hogy emlékszel-e az Ilyenek voltunkra, amikor Kate és Hubble szakítottak, mert Hubble barátai viccelődtek, röhögcséltek és akkor halt meg az elnök, és Katey kiabált velük, Hubble meg dühös lett és ment volna Hollywoodba, és Katey persze nem bírta ezt, és Hubble szakított vele, Kate pedig állatira kiborult és felhívta Hubble-t, és megkérte menjen át hozzá és üldögéljen vele, mert ő volt a legjobb barátja, és szüksége volt a legjobb barátjára, és Hubble átment...és...és egész éjjel beszélgettek, majd elmentek Hollywoodba, ami egy katasztrófa volt, de jól indult, azzal a hajóval meg a... meg a... könyvpakolással. Sokszor láttam ezt a filmet, úgyhogy ha nem emlékszel a könyvpakolás jelenetre, akkor ne érezd magad hülyének vagy ilyesmi, és csak azért jutott eszembe, mert éppen itthon vagyok és...szóval én...öhm...kérlek gyere át mert...kérlek nagyon szeretnélek látni és beszélni veled...és... kérlek gyere át! Könyörgök! Gyere......Uramatyám!...
Annyira sajnálom, Luke! Soha többé nem teszek veled ilyet. Sikerült porig aláznom magam. Rosszul voltam és tudtam, ha felhívlak átjössz, de nem lett volna szabad. ---Semmi baj!--- De igen, igen baj, mert én nem vagyok ilyen lány. Nem vagyok olyan, aki sír és összeomlik és felhívja az ex-barátját, hogy jöjjön át és mentse meg. Köszönöm szépen, hogy átjöttél és, hogy betörted az ajtót! Nagyszerű pasi vagy, hogy megtetted. ---Ez micsoda?--- A kazetta az üzenetrögzítődből. ---Az én rögzítőmből?--- Ez az utolsó őrültség, amit el kellett viselned tőlem, esküszöm. Szeretném, ha tudnád, hallottam, hogy azt mondtad kiszállsz. Felfogtam és tiszteletben tartom...mostantól ---Rendben--- Most már menj! Hideg van! Elleszek!"
