kedves emberek. sokan mondják, hogy nem emlékeznek a gyerekkorukra. ezzel sajnos én is így vagyok. nem tudom, hogy éreztem magam, amikor elsőnek léptem, ültem, beszéltem. nem tudom mit gondoltam, amikor megláttam életem első emberét, vagy egyáltalán tudtam egy gondolkodni. hogy mi járt a fejemben, és vajon úgy jártak e a gondolatok az eszemben, mint ma, hogy mondom a szavakat és látom a képeket. de... van ezekkel szemben van egy rakás emlékem. amit ha el is mesélek, hülyének néznek, hogy erre nem emlékezhetsz, mert még járni sem tudtál. nos, nekem van egy ilyen emlékem is. egy hatalmas fa ajtóról, egy pesti lakásban, Anyu unokatestvérénél. és amikor ezt elmondtam neki, akkor csodálkozott, hogy tényleg volt ilyen. és emlékszem rá. itt van a fejemben a kép.
de a mai napon egy olyan emlék jött elő, amire egész nap gondoltam. Apuval kapcsolatos. van egy plüss macim. neki ez a története:
volt egy canadai juhász kutyánk (aki nem tudja fehér németjuhász), Besének hívták. és egy hihetetlenül okos, rendes, nyugodt, szeretetreméltó kutya volt. én nagyon szerettem. Apu nagyon sokszor vitte el a homokbányába sétálni. egyik nap, a Bátyámmal Anyuék szobájában játszottunk, és amikor hallottuk, hogy Apu hazajön. és mi mókából bebújtunk az ágyuk alá. és ott maradtunk, hogy majd jól megijesztjük.
aztán csak hallottam, hogy "Csepi, gyere!!! Bese talált neked valamit!" nos, erre mint minden kisgyerek, ember satöbbi előbújtam. és Apu kezében ott volt Kajla-így neveztük el. tök örültem neki. mert miért ne? nekem találta, tök jó. aztán meg Apuval később a kád fölött megmostuk, tusfürdőkkel.
még ma is meg van. kissé betegesen, de meg lesz gyógyítva. és még mindig ugyanolyan az illata, mint akkor. ami ugye fura, mert ki lett mosva többször is. lehet, hogy csak én érzem. lehet, hogy csak én emlékszem erre, de ez van. én nagyon szeretem. mert mégis nekem találta a Bese kutya <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése