"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat.
Tíz éve nem érintkeztünk akkor. Hogy mi történt közöttünk? Isten tudja. Nem haragudtunk mi egymásra. Legalábbis nem úgy, mint a többi emberek.
De miután elmúltam harmincéves, terhemre kezdett lenni. Sértett a léhasága. Untam ódivatú, magas-nyitott gallérjait, vékony-sárga nyakkendőit, és vastag-zöld szójátékait is. Fárasztott az eredetieskedése. Állandóan kisebb-nagyobb botrányokba kevert."
bocs a botrányokért, bocs az eredetieskedésért, bocs a vastag-zöld szójátékokért és a vékony-sárga nyakkendőkért meg az ódivatú, magas-nyitott gallérokért, bocs a léhaságért, bocs a teherért...
sajnálom, hogy sajnálod, de Te akartad ezt.
majd harminc év múlva találkozunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése