felnőttnek lenni szívás. kicsinek azt várod, hogy felnőtté válj, mert nincsenek szülők, ott vannak a jó cuccok, a buli, a szex és minden szivárványos és pillangós, de nem. a felnőttlét szívás.
én egy hete azon gondolkozom, hogy megváltoztassam -e az egyetemi sorrendemet a felvételin, mert aggódom, hogy nem vesznek fel az eltére. ha nem vesznek az eltére bőgni fogok, az biztos, két okból kifolyólag. az egyik, mert az eltére készülök minimum 10 éve, a másik nem akarok a Pázmányra járni, ha már nem az Elte, inkább Debrecen. de nem változtatom meg a sorrendet, mert az élet szívás. hogy miért? mert Kepi együtt van a Norbival. és belehalna, ha el kellene mennie Debrecenbe, és eleinte csak hetente egyszer látnám, aztán később kéthetente aztán havonta aztán már soha.. nem, ez nem én vagyok, én nem x) én soha. gyűlölöm ezt az izét. én eltűntem, aztán újraélesztett, visszajöttem, és most nem változtatok sorrendet. nem változtatok sorrendet, mert képzelgek. rétet, házat, kutyát, párnákat, veszekedést, gyerekeket, Norbit.... beteg beteg Kepi.
én hétfőn összezuhantam teljesen. a postától hazáig bőgtem, hogy miért? nem tudom... először a magyar és a töri érettségiről nem tudok semmit. reménykedem ennyi. a matekom magamhoz képest jó lett, hármas, az angolom ahhoz képest, hogy mit hittem, és reménykedtem, hogy legalább a négyes lesz, király lett. a két tantárgy, amit imádok és szeretek, amik meghatározzák a jövőmet hallgatnak. elment a busz miközben a buszmegállóban álltam, a kezemben egy tíz kilós macskaalommal és egy kenyérrel. haza kellett sétálnom, a kezem alig bírta a hazautat a hülye alom cipelésétől, a kenyér zacskója kilyukadt a ház előtt... ez vagyok én. aztán bőgtem, összezuhantam, zokogtam. aztán Grace klinikát néztem, aztán háromnegyed egykor kopogtak, és kinyitottam, és megnyugodtam. elszállt minden. ott állt a Norbi az ajtó előtt, és én megnyugodtam. aztán megöleltem, és aludtunk, ennyi. másnap jól voltam.
sérült vagyok és üres, meg sötét...de van ellenszer. kell az ellenszer, és nem bírom, amikor hívom, és nem veszi fel a mobilját, amikor hat napig nem látom, és lerázom a telefonba, mert éhes vagyok és utána nem beszélünk.
hiányzik. az élet szívás.
de ma kint voltam a Csóninál a Jenivel és napoztunk. aztán hazajöttem és ettem, aztán mindjárt megnézem Vörösmarty-t aztán elemzek egy verset és aztán elmegyek aludni. aztán két hét múlva elmegyek szóbelizni, hamar végzek a magyarral és a törivel, max pontot kapok, jó leszek angolon, max pontot kapok, aztán elmegyek Fehérvárra, megnézik a kezem, aztán szülinapom lesz, és elmegyek a kisGeierrel a Balatonra, aztán felvesznek, aztán eltés gólyatábor, aztán belépek egyetemistaként az Eltére :) este hazamegyek a Norbihoz, KláriNórihoz és jót mulatunk...
az élet szívás, de ott van a szabadság, a buli,, a jó cuccok és a szex :)
éljen az érettségire való felkészülés, amikor ilyen hülyeségeket írogatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése