aludni kéne már, de nem megy. motoszkál valami a fejemben, de nem akarja megmutatni magát... nem hagy nyugodni. egyre kevésbé tűröm az itthonlétet. aztán majd úgyis hazakívánkozom majd, de akkor is.
Dz mondta, hogy a végzet akarta, hogy a Pázmányra menjek. mostanában szinte csak ez a felirat mozog a fejemben lévő neonos kijelzőtáblán. végtelenül rohan tovább, és elölről kezdődik. mi lehet az oka, hogy idekerültem? talán meglesz, talán nem. annyit tudok, hogy jó lesz vagy nem. félek egy kicsit, mert most azt hiszem magamról, hogy mekkora király vagyok, aztán lehet, hogy egy újabb lyuk lesz csak a kabátomon. van egy pár. le kéne már cserélni, de nagyon szeretem ezt a kabátot. az a rossz, hogy vannak, amiket be lehet rajta varrni és van, amit nem. nézegettem Fredó képeit, na ez egy olyan lyuk, amit nem lehet se összevarrni, se befoltozni, se eltakarni. szép volt kepi.
aludnom kéne, mert a lábam így nem jó helyzetben van, és ezzel is csak nyomorítom magam. így is elég szánalmas, hogy így kell kezdenem az évet, de hát ez van. jellemző. Charliet hallgatok, de nem tudom miért. mert Charlie olyan szürke, olyan fekete és lila.... hogy miért pont lila azt nem tudom, de ilyen. ezek jutnak eszembe róla. olyan szomorú. nem vagyok szomorú, vagy csak azt hiszem, hogy nem. lehet, hogy nem is akarok koleszos lenni, csak olyan szinten elnyomtam magamban, hogy mostmár akarom. majd Freud megmondja. inkább abbahagyom mielőtt elkezdek megint gondolkozni és a vége az lesz, hogy sikítva rohangálok körbe.körbe, hogy mit tettem.
aludni kéne.
jó lesz ez.
nyugi kepi.
remélem.
ajaj.
SOMEBODY HELP ME!!!!!!!!!!!!
zene:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése