látszik, hogy meg vagy bolondulva

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

nos, miután így kiüvöltöttem magamból a feszültséget, kéne valami okosat írni. nem tudom miről kéne. semmi már nem jut eszembe csak fecsegés :) 

fecsegés a teáról, a koleszról, a kilátásról meg az egyetemről. a problémákról, a telefonról, az emberekről és az előadásokról.

a családról, a pénzről, a barátokról és a környezetről. 

nincs kedvem fecsegni. 

semmi mást nem akarok csak aludni. mert fáradt vagyok. testileg, lelkileg, fizikailag. 

hétfőn volt életem első höt gyűlése, részt veszek a politikában, én... poén. úgy hogy az ellenzékben vannak barátaim.... zsír. 

nem szeretek Svájc lenni, néha nagyon nem. 

de most álmos vagyok, és nincs kedvem fecsegni, sem okosságokat írni. 

csak annyit írok, hogy: talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert enélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom. 

most ez a hitvallásom. vagy ilyesmi. hagyjuk, kezdek fecsegni és nincs erőm fecsegni. 

nekem biztos, neki talán

első nap.
és csak annyi, hogy szeretem a Szabó Gábort, a Fekete Gyulát (KipuGyula:)) a Vető Danit, a Mészáros Mátét, a Varga Zsomát, a Mucsi Viktort és természetesen Rosencrantzot :)
amúgy az egész nap szívás volt... mm a vége...

két perc tavasz

A gyásznak öt fázisa van.
Mindenkiből mást hoz elő, de mindig öt fázisa van.
Tagadás.
Düh.
Alkudozás.
Depresszió.
Elfogadás.

én nem gyászolok... de hasonló a helyzet. a tagadás meg volt... most már dühös vagyok.

ma meg lesz Kipu <3 és az jó lesz és megiszunk "legalább két vodkát" :D
holnap meg megyek vissza abba a szennybe, Anyuék visznek vissza :)
hétfőtől indul a második félév.... csütörtökön szemeszternyitó... jessz x) valahogy csak túlélem sírás nélkül :D
na most eszem valamit, aztán összeszedem magam :D


ez régi:
"- Gyere le a klubba egy órára!
 - Vizes a hajam, pizsiben vagyok és tanulok, biztos, hogy nem megyek sehová!
 - De... SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!"
az a gond, hogy hiányzol :(  és szedd már össze magad!!!

zene:

én meg a lényeg vagyok, és senki se' láthat

tegnap volt egy kreatív tárgyfelvételünk :) elég röhejesen nézett ki az órarendem :D. egész délután sokan telefonálgattunk, ímélezgettünk, hogy bővítsenek stb. hát mára meglett a gyümölcse :) tehát már nem néz ki úgy az órarendem, mint egy idiótának, hanem mint egy komoly egyetemistának :) és már 26 kreditet össze is kapartam, és még lesz kilencedikén felvétel :) jessz :D 

őőőő csütörtökön megyek megváltoztatni az életemet :D csütörtök fél három. 

aztán pénteken meg juhééé :D csajbuli :D móka kacagás lesz, úgy érzem.

aztán szombaton meg KIPU <3 jíhááá :D a volt Gödörben, most Akvárium a neve, és lesz Esti Kornél is, tehát megint kitépetem a lelkem és megtapostatom. jó lesz :D 

adtam magamnak egy határidőt, tavaszi szünet. ha addig nem rendeződik az életem, akkor lépek, mert ez nem normális. 

tegnap néztem odaátot, a hetedik évadot, és csak arra tudtam gondolni, hogy "Cas... na ja, ő is kipontozódott!" ezért kell elmennem csütörtökön és megváltoznom x) 

mert ha úgy megyek vissza, hogy nem változik semmi, akkor rossz lesz, mert változott... és nem jó. 

de! :) most megkeresem és beillesztem azt a dolgot, ami feldobott nagyon az itthonlétem alatt:

"Gábor Illa

• dehát
• attól még a kislányom maradsz
• úgyhogy nincs mitől tartanod
• 
  

apa figyel mindig "

ez olyan boldoggá tette az életemet :))) tehát ja, de a gondok még nincsenek kipontozódva, nem baj. 

rájöttünk Viennel, hogy ez azért van, mert éveken át az intelligenciasznobságunkkal kritizáltuk az embereket, aztán most meg nyögünk, hogy nekünk is kell pillangós-virágos-rétes élet, ami egyszerű, nem bonyolult, vidám és üde, nem sérült és sötét. 

de most van sok hó, nem hallgatok tiszai pu.-t és várom a pizzámat, ami már 1 óra 11 perce jön, és ez már felháborító... na mindegy.

megyek vizsgázni forgalomból, és fel kell töltenem a kártyámat, mert ha megbukok, akkor telefonálni fogok x) muszáj lesz. úgy érzem, sírni fogok és telefonálni a szilaj észak egyszerű gyermekének, hogy ez mind az ő hibája, ami nem igaz, de mégis. 

tehát igen. káosz az életem még mindig :DDD de legalább sikerült összekaparnom 26 kreditet :D és még lesz ez több is :D 

kell egy zene, ami szerintem aranyos, de ez is északi, de nem baj, most ezt teszem be, mert aranyos :D és jöjjön már a kajám, mert éhen halok...

off i go

ki mondtad?
szeretlek.
nem akarok nélküled élni.
megváltoztattad az életem.
ki mondtad?
tervezd el!
legyen célod!
haladj afelé!
de olykor-olykor nézz körül és szippantsd be!
mert most van itt...
és holnapra semmivé válhat!

idáig tudom a történeted

Vivien Altmann
úgy szeretlek bazmeg
de tényleg
nagyon
bro

Csepi Bányai
ótejóég
én is, de neked most mi bajod van?:D

Vivien Altmann
nemtudom :DDDDDD

Csepi Bányai
ja oké
nem baj
jelenleg csak téged
nem tudlak elküldeni a picsába x)

a lényeg, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott és intelligens mintapéldányai vagyunk az emberiségnek


csak ennyi a lényeg. 
meg hogy csúszik a talaj és nem tudom mit kéne tennem, hogy megtartsam magam és sajnos azt sem tudom, hogy ki tarthatna meg :(
tiszai pu. bekaphatja :/

mit csináljak, ha nem megy?

öltöztetném megint, de nem megy. mit csináljak, ha nem megy? 

az emberek hülyék. hülyék és bonyolultak. 

mást mondanak, amit gondolnak és igazán akarnak. 

miért van az, hogy nem lehet egyszerű. 

nem kellenek köztes utak, jobb vagy bal, fent vagy lent, igen vagy nem, fekete vagy fehér. 

ha  van valami, az ne múljon el, ha nincs valami, akkor ne is legyen. 

nem akarom, hogy elmúljon, de el kell, hogy mulasszam. 

ma voltam bent a mamánál a kórházban, mert megint szövetet vettek tőle, aztán jöttek haza délután, és semmi másra nem vágytam, csakhogy Anyunak elmeséljem mi történt 23:22-kor. 

elegem van, nem akarok ezen gondolkozni, hogy mi történt 23:22-kor. fáj ha rágondolok, pedig már majdnem sikerült becsomagolni egy rohadt masnis dobozba, de most megint kezdhetem elölről. nem akarom elölről kezdeni, mert fáj, és soha nem lesz jobb, de próbálkozom, én tényleg próbálkozom. 

de mit csináljak, ha nem megy? 

plüsskutya,kálvintér,lemezjátszók,fagyi,túrógombóc,pöttyöstáska ELÉG MÁR!!!!!!!!!!!!!!

lépjünk valamerre, mert nem bírom, de nem akarok arra lépni, amerre kell... de a másik irányba sem, miért ilyen bonyolult :( 

fáj. 

vágnom kell.

varrnom.

zárnom.

a vágás megtörtént, a varrás folyamatban van, de állandóan felszakad... és a zárás... nem akarom bezárni, lezárni :(

hiányzik.

és szar. 

picsába. 

a francba.

a fenébe. 

nekem ez nem megy.

én úszok, küzdök, de fáradok és el fogok merülni :/