Olykor-olykor belefut az ember olyan napokba, amikor minden hiábavaló… egy óriási pech az egész az elejétől a végéig; ilyenkor a legjobb csak lerogyni valahová, egy nyugodt sarokba, és csak figyelni. Esetleg egy kicsit gondolkodni. Hátradőlni egy vacak faszéken, távol a világ zajától, és udvariatlanul feltépni öt vagy nyolc doboz Budweisert… elszívni egy doboz hosszú Marlborót, megenni egy mogyoróvajas szendvicset, és végül, estefelé bekapni egy nagy adag, jófajta meszkalint… aztán kicsit később beülni a kocsiba, és lemenni a tengerpartra. A ködben belemenni a vízbe, és kővé fagyott lábbal gyalogolni a parton, úgy három méterre az árapály vonalától… átgázolni egy csapat vadul rikácsoló madár közt, elhaladni szörfösök, pinavadászok, hülye kis madarak és rákok mellett, miközben odébb, a homokdűnék mögött feltűnik egy-két magányosan bóklászó perverz alak… akiket remélhetőleg sosem lesz szerencsénk közelebbről megismerni.november van már.
októberben elköltöztem
egyetemre jártam
írtam egy zéhát
voltam sokat bulizni
volt jó és rossz (borzasztó) is köztük
titkos gyűlésen voltam
mosolyt csaltam egy morci újságárus bácsi arcára
most szünet van
és tanulok
meg mélázok
mi lehet nekem a jó?
de inkább lemegyek a boltba és veszek egy liter tejet, meg egy csomag mézes puszedlit.
szeretem az őszt.
szép, meleget áraszt és esik az eső.
szeretem az őszt.
kár, hogy mindjárt vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése