2013. július 1., hétfő

forogni a napon

Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott. És, tetszik, vagy sem, szeretjük őket, vagy sem, megértjük őket, vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi mondás szerint a család, amibe születtünk csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba és megtaláljuk a magunk törzsét.

Boldog szülinapot Kepike! 
Boldogság.
Fény.
Üdeség.
Most nincs se sötétség, se sérülés, csak a friss és üde boldogság. 
Ez vesz körbe, mint valami lágy tavaszi szellő.
Körül lengedez, felemel, magához ölel. 
Megtaláltam a törzsemet.
Jó sok időbe telt.
Jó sok sírás árán.
Sok egyedül átrágott éjbe. 
Megtaláltam a saját kis törzsemet.
Sokféle.
Sokfajta.
Másmilyen.
Csodálatos és rémisztő.
Olyan sokan vannak, hogy szinte hihetetlen. 
És mind kap egy csücsköt. Mert megérdemlik.
Az egyik horgol, de kiflit ad.
A másik Bécsből jön hozzád.
A harmadik Sopronból.
A negyedik JimBean.
Az ötödik iker.
A hatodik éjfélkor felhív, mert az öcséd.
A hetedik éjfélkor sms-t küld, és mosollyal alszol el.
A nyolcadik nyolckor ébreszt az sms-sel és mosollyal indítja a napod.
A kilencedik sajnálkozik.
A tizedik meg kíváncsi kis oroszlán. 
A tizenegyedik nem akarja megfogni.
A tizenkettedik meg leégett.
És a tizenharmadik meg a családod.

Tavaly egyedül ünnepeltem a szülinapom. Illetve nem egyedül a Miloval. Milo, hiányzol! Elmehettünk volna megint sétálni. 

Idén huszonegyezni akartam. De helyette robogóval sárkányt röptettem, kiflit ettem és tejet ittam a Szabadság hídon, meglepetésbe csöppentem, kaptam tortát, megölelgettek, kaptam ünnepi ebédet, kaptam ajándékot, kaptam örömöt, kaptam szeretet, kaptam alkoholt, kaptam élmény, kaptam mókát. 

Kellenek. Mind. Az összes.
Mert szeretem őket.

Az életnek nem olyan, a sírhoz vezető utazásnak kell lennie, ahol a lényeg, hogy csinosan, jó karban lévő testtel érkezzünk meg, hanem inkább olyannak, ahol sivító fékekkel, porfelhőt kavarva csúszunk be a célba, teljesen elhasználódva és kimerülve, s hangosan kiáltjuk: "Hű, micsoda menet volt!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése