b.o.s.s.hesteg este

„Egyébként mostanában a különösen indokolatlanul hosszú és furcsa estéim hozzád kötődnek.”„>>Éjfélre szerintem itthon leszek<< toplel”„Szent Isten, bementél? most olvasom…te egy vadállat vagy. Cseperke, én lehet nem is akarok a barátod lenni.”„Meddig van órád? – Kettőig! – Akkor jó lesz alvás nélkül!”

Rohanás. Fények. Szagok. Illatok. Kiszáradt torkok. Könnybelábadó szemek… ja, ez nem.

Táncok. Zenék. Terek. Lábak. Seggek. Pénzcsörgés.

Volt már úgy, hogy azt érezted nincs kedved valamihez, de tudod, hogy valamiért meg kell tenned?

Én így voltam a csütörtöki napommal, amelyiknek az én univerzumomban még nem jött el a vége. Ez egyszerű: amíg nem fekszem le, nincs vége a napnak.  28 órája vagyok ébren.

Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Mike, a telefonom és egyben ébresztőórám, ébresztett, ahogy szokott, szundit nyomtam, ahogy szoktam. Ez a harc ment két órán keresztül, ahogy szokott, de ő nyert, ahogy mindig.

Felkeltem. Mosakodás, fogmosás, jó a hajam? Mit vegyek fel? Kell egy tea. Megint nem mostam el a termoszt, akkor majd most… ne, már megint késésben vagyok. Szóval a szokásos.

Kimentem Piliscsabára, végigültem az óráimat, részt vettem rajtuk, aktívan, ha ezt hozzátehetem. Fél hatig tartott ez a folyamata. Mikor a napom tartalmi részének vége lett, robogtam a buszhoz: héttől bizottsági ülés a Fahéjban. A buszon még nem sejtettem, hogy korántsem most van vége a napom tartalmi részének. Az egész napom egy tartalmi rész lett…

Kultbiz ülés után át a Trapbe PBK-s ügyeket intézni, onnan fél tízre hazaestem.  Gyorsan levágtam két szelet kenyeret, ebédeljünk. Gyorsan be kellett tömnöm ezt a kis csipegetni valót, hiszen mennem kellett tovább a Tenkes karneválra.

Igazából, egy kicsit szándékosan kortyolgattam lassan a teámat a kenyérkéimhez, nem nagyon volt kedvem most farsangozni. Fáradt is vagyok, be se öltöztem, meg nem is nagyon voltam itthon. De azért erőt vettem magamon, mert a jó angyalka a vállamon hand in hand a rosszal támogatta, hogy Csepi este kimozduljon, és egy kicsit kirúgjon a hámból, még ha nem is sok ideig, hiszen másnap órája van. Kettő is… az egyiken ráadásul egyedül van.

Petit megnyugtattam: éjfélre itthon leszek.

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a világ leginkább „éjfélre tuti hazaérek” emberét: Báááááányai Csepiiit.

A farsangolásos témánál megalapoztuk a hangulatot. Olcsó volt a shot. Tízet vettünk kétezerét. Kétszer.  #tisztahaszon

Menjünk bulizni! Hallatszott a tömegből. Hát, menjünk! Éjfél már úgyis elmúlt, az alkohol hajtott. Táncolni vágyott a testem és a lelkem. Irány a Kraft!

#háromkarszalagmertmiértne?!

Volt tánc, zene, húzd meg-ereszd meg a lányok és a fiúk között táncolás közben. Volt egy fiúcsapat, akik megszavaztak a Boróval minket Miss World-nek, és volt egy fiú, aki nyomult az Andira, bár elvileg meleg, meg egy, aki megjegyezte, hogy jól táncolok.

Aztán négyet ütött az óra és a DJ már ment volna aludni, ezért a rengeteg érdekes információba, amit megosztott velünk, hál’ istennek, a zenék alatt beszorította azt is, hogy takarodjunk haza, vége a bulinak és nem nagyon szeretne a lézengő tíz főnek tovább zenélni. Persze, ezt szépen, amolyan végigpofázom az egész bulit dj-s szóhasználattal. A kabátomért kvízeznem kellett. Milyen márkájú? Pull&Bear, az egyik zsebében van egy fülhallgató, és mind a kettőben egy-egy kesztyű.

A Kraft előtt még mindig nem hittem el, hogy a srác tényleg meleg. Lehetetlennek tűnt. Nem is nézett ki olyan jól, hogy meleg legyen. Mindegyis. Ment a huzavona, hogy most hozzámenjünk tovább, mert ki akar aludni? Buli van. Már úgyis mindegy. A fáradság alapállapot. Hát, a sráchoz csak az Andi és a Gábor jutott el, Szandra és Viki hazament, Boróval az újdonsült társaságunkkal, egy olasszal és két brazillal, visszasétáltunk a Deákra. Megint fröcsögtek az angol szavak, a kérdések, a válaszok. Mindannyian tudtuk, mire megy ki a játék… semmire. Ők itt vannak Erasmusszal, mi meg itt élünk. Akkor legyünk multikulturálisak és vendégszeretők. Gyertek, menjünk inni! Mert nem ittunk eleget, meg fölösleges lenne ötkor hazamenni, csak két órát aludhatnék, annyit meg minek.

Kakas. Mert egy jó Kakas sose rossz. #ismertessükmegafröccsötazolasszal

Miről is lehet beszélgetni egy olasszal?

·         milyen szavakat ismersz?

·         én milyen olasz szavakat ismerek

·         igen, voltam Olaszországban

·         maffia

·         mit dolgozol?

·         jaj, hogy nyolcra mész dolgozni? kínos.

·         foci

Na, jó. Azért elég sok mindenről beszélgettünk. Bemutattam neki a fröccsöt. Fabio fröccs, fröccs Fabio. Igen, jól nézett ki. Olasz. A szép fajtából. #közgazdász

-          Do you like tequila?

-          No, thanks.

-          Oh, c’mon, let’s drink tequila!

Nem, nem ittunk. Elmentünk egy éjjel nappaliba a Bajcsyn, ahol Fabio vett péksütit, nekem is, pedig nem voltam éhes, de ő vett. #ennimuszáj Boró és a két brazil meg vett bort. Vöröset és szárazat. Csak, hogy tuti legyen, hogy Csepike ma már nem iszik többet.

Bajcsy-Zsilinszky utca. Reggel hat óra körül lehet. Elhagytuk a Bazilikát, egy kiskanyar, kulcs a zárba és már bent is vagyunk a lépcsőházba. Még mindig beszélgetünk. Még mindig részegek vagyunk. Még mindig ébren vagyunk. Talán.

Felmegyünk a lakásba, kiderül, hogy Fabionak van két lakótársa, Jeni és Paloma, ők aludtak… vagy próbáltak, mert egy idő után Jeni kijött. Ő görög lány. Aranyos. Beszélgetés, borpukkanás. Mosolyok, kacagások, mikrocsengés. A péksütik megmelegítve, felvágva, terítve. Egyél te is! itt nincs ellentmondás, nem tűrik, éhes vagy, nem vagy, egyél, mert enni kell. Andrea az egyik brazil fiú pusztán így foglalta ezt össze: Italian…

Szóval akkor az olaszok szeretnek enni. Nyilvánvaló. Nem meglepő. Spagetti, lasagne, pizzák… egyértelmű. Kedvesek. Jófejek. Cukik. Viccesek. Ha magyarul beszélünk, ők olaszul, úgyhogy inkább maradunk az angolnál. Ez a korrekt. Mindenki megért mindenkit. Mi így szeretjük egymást. Vagy hogy is van ez. Európai Unió. Szívesen.

Elérkezik a hét óra. Megbeszéltük a focit, a világot, Mussolinit, nem is emlékszem az egészre. Fogalmam sincs, miről beszéltük. Folyamatosan járt a szánk. Zseniális volt. Aztán kitalálták, hogy megtanítanak olaszul. Kedvesek. Naivak. Részeg Csepi. Fáradt Csepi. Okos Csepi már aludt, de buta Csepi még próbálkozott:

·         io sono

·         tu sei

·         lui/lei e

·         noi siamo

·         voi siete

·         loro sono

Mire megtanultam Mike harcba indult. Michael Bublé: Everything. Furcsa volt neki, hiszen nem kellett erősködnie, azonnal kinyomtam. Köszönöm, ébren vagyok. Talán. Mennünk kell. Borónak egy óra múlva órája van, nekem meg buszom.

Nehezen ugyan, de elengedtek a srácok. Szép napot kívántunk egymásnak. Jó pihenést és szép álmokat. Nyilván megtörtént a facebook csere. Nyilván. Könnyes búcsú. Puszi-puszi. Ölelések halmaza. Ciao!

Nyolcra értünk haza. Amíg én elmentem fürdeni, addig Boró a szőnyegemen aludt édesdeden, olyan mélyen, hogy alig tudtam felébreszteni. No alvás. No kaja. No józanság. Készen állunk a napra, amely hallucinációkat, sok kacagást és fantasztikus emlékképeket és egy üres pénztárcát adott számunkra.

Mit ittunk?

-          viszkikóla

-          martini

-          fröccs

-          sör

-          berentzen

-          vodkashot (kétszer 10 + Zsófival még kettő)

-          vörösbor

Ezt az estét tíz pontból százra értékelem.

Köszönöm a figyelmet!

p.s.: Nyilván érdekel mindenkit az utórengés és a másik szál története.

Andi, Gábor és a srác története azzal végződött, hogy kiderült, a srác TÉNYLEG meleg. Ráhajtott a Gáborra. Erőteljesen. Gábor azóta sem mer aludni. Ellenben mi nagyon jó szóvicceket tudunk ezzel gyártani. Gábor reggel megjelent a fél kilences óráján és sikeresen elő is adott.

Szandra majdnem elment az okmányirodába, ahogy tervezte. Két óra alvás után a 9:35-ös busszal jött ki velem Piliscsabára.

Boró nem ment be az órákra. Hallucinált és elaludt egy kávézóban.

Fabio két és fél órát késett a munkából. Nyolcra kellett volna mennie. Tizenegykor kelt. Végül is, fél nyolckor még ott voltunk.

Én bementem mind a két órámra. Az elsőt túléltem a laptoppal és azzal, hogy elkezdtem írni ezt a kis szösszenetet, a második viszont teljes K.O. Egyszer azt hittem, hogy a szekrény egy ember. A bácsi hangja amúgy is monoton és nyugtató, így szerintem megtanultam nyitott szemmel aludni. Vagy csukottal. Mindegy. Rossz volt. Csúnya. Kemény. Túléltem. Most este nyolc van. Túlvagyok egy fantasztikus vonatúton. Egy órát késett a vonat. Ellenben jól elszórakoztattam a szarkazmusommal anyut, meg a nénit és a bácsit, akik még ott ültek. De ennyi. Fürdés. Alvás.

 

„- but will we meet in the next days??

-   yes! :)”