mind storming

van a fejemben egy lány, aki remek ember. korrekt, érzelmileg nem instabil, tudja mit akar, néha szomorú, néha vidám, de ezeket nem váltogatja random módon. akkor szomorú, ha a helyzet úgy kívánja és akkor vidám, mikor a szituáció azzá teszi. 

igazából ilyen akarok lenni... ilyenné akarok válni, és ma ilyen voltam. vidám és üde, nem gondoltam a rossz dolgokra, szorongás nélkül meséltem Anyunak a sztorikat, és vidáman csevegtem vezetés közben.

aztán hazajöttem és eszembe jutott, hogy kamu az egész, valójában sötét vagyok és sérült, és lehet, hogy mindig is az voltam, mert valaki mindig elvett belőlem egy darabot, és most nagyon nagy darabot vettek el belőlem, és így csak vagyok, és most próbálok úgy dolgokat táplálni az agyamba, mert olyan, mintha az egészet leformatálták volna és kezdjek én vele valamit. tudom mit kell csinálnom, tudom mit kéne csinálnom, de nem megy. nem áll rá az agyam, de ezt csak én tudom, ezt csak én látom én és a tökéletes lány a fejemben, aki rázza a fejét, hogy engedjem át neki az irányítást, mert akkor jó lenne. 

de tudom, hogy valójában én ezt vagyok, aki sötét és sérült, érzelmileg labilis, bonyolult gondolkodású, kellemetlen személyiség. de ezt kevesen tudják, mert egy harmadik embert mutatok, egy olyat, aki szeleburdi, folyton boldog és vidám. vidám és üde. és jó érzés, hogy vidámnak és üdének tartanak, mert ha tudnák, hogy milyen is vagyok, akkor az nem lenne túl jó... 

szegény tökéletes lánykát meg soha nem fogják megismerni, mert az érzelmileg labilis énem túl egoista ahhoz, hogy háttérbe vonuljon.

jó lenne tökéletesnek lenni, de lehet, hogy jobb nekem így, ahogy vagyok, kívül vidám és üde, bohém egyéniség, akit mindenki szeret, belül pedig sötét és sérült rohadék. 

jó így. 

szeretem.

mert bonyolult.

és nem szeretem az egyszerű dolgokat.

mert azok egyszerűek.

az egyszerű könnyű.

a könnyűt bárki megoldja.

ha bárki megoldja unalmas lesz.

ha unalmas lesz átlagossá válik.

ha átlagossá válik, egy idő után elfelejtődik.

és engem ne felejtsenek el, mert bonyolult vagyok.

nem vagyok átlagos, és soha nem is leszek az, még ha meg is történik velem. 

sötét vagyok és sérült, de ettől leszek vidám és üde.

close to me

tudjátok mi van? hogy most kiírtam magamból, beszéltem a barátaimmal, hallgattam Cure-t és már jobb... őrzi a blog a fájdalmat, és az lesz, hogy kiheveri és visszakapom a védőangyalomat és minden jó lesz. 

addig meg ha fáj, akkor elolvasom a blogot, beszélek a barátaimmal és Cure-t hallgatok, mert az segít és jót tesz, és jó lesz 

mikor mindenki boldog, akkor hagylak el

hát vége a vizsgáknak, és semmi móka nincs meg kacagás.

az a gond, hogy most rohadtul leszarom, hogy vége van a vizsgaidőszaknak, pedig most kéne igazán boldognak lennem, de nem megy.

konkrétan január 24.-én este meghalt egy részem. a jó részem és most nem vagyok boldog, nagyon nem.

kitépték a lelkem, megtaposták és visszatették, tehát elvileg van, de nem a régi, nagyon nem a régi. egy gyógyír van rá, de az szar, és nem jó, és nem tudom, hogy mit akarok.

elvileg mindenem megvan, haverok, barátok, móka kacagás, de ez a részem kell, ő kell ahhoz, hogy minden kerek legyen, de ez már sosem lesz meg. egy részem meghalt, és már nem jön helyre.

döntöttem, és attól félek, hogy nem jól. választottam, hogy jobbra vagy balra akarok menni, pedig nekem a középútra van szükségem, de itt nem volt középút, jobb vagy bal, dönteni én nem tudok, még most sem, nem is akarok, döntött ő helyettem, és ezért nekem a másik irányba kell mennem, oda küldtek, oda üldöztek.

most mit is érzek pontosan? lássuk, képzeljünk el egy nagy teret, ahol nincs semmi, se talaj, se ég, se levegő, se fény, nagy sötétség van és én ennek a közepén állok, kívülről hallok hangokat, de nem akarok rájuk válaszolni, mert egy hangot nem hallok.

egy ember van, akinek elmondanám úgy igazán, hogy mi van, de az a gond, hogy miatta van ez a helyzet, ezért nem mondhatom el.

és még nem tudom, hogy kell létezni egy olyan világban, ahol nincs.... persze mielőtt még megismertem ez volt a világom, de most, hogy ismerem, szeretem, fontos és kell így már el sem tudom képzelni. kit fogok oltani, aki utána visszaolt? kivel szinkronizálok hidalgot? kivel veszek a tél közepén mínusz 20 fokban fagyit? kivel veszekszem egy plüsskutyán? ki mondja meg, hogy szarul nézek ki és takarodjak haza aludni? ki durcizik? ki vesz nekem tortát? kinek főzök? kivel röhögök az utca közepén, mert az egész táskámat elárasztotta a tejfölös-vaníliás szósz? ki lesz az, aki kipattan a kocsiból, mert dührohamot kaptam az utca közepén?

kellesz baszki, de nem mondhatom meg neked, mert már nem ismersz, kitörölsz az életedből, nem akarod, hogy a domb tetején élj a furán ijesztő házban, ahol mindig dörög és villámlik, ahol a szomszéd kölykök mindig átdobják a hülye labdájukat a kovácsoltvas kerítéseden és a gonosz kutyádat mindig rá küldöd, hogy szedje szét, ott a szomszédságomban... ennyi volt. egy pohár tejjel kezdődött, meg a Rákóczi-szabadságharccal, és csokival, meg a Rákóczi-szabadságharccal lett vége. 

túlélem, nem gond, csak ne kérdezze senki, hogy mi a bajom, mert akkor eszembe jutsz, ne kelljen most egy darabig az egyetem közelében lennem, mert eszembe jutsz, ne hallgassak olyan zenét, amiről te jutsz eszembe, mert szar... csak túl sok közös múlt van, és nehéz.... de majd kitalálok valamit, remélem. 

és felépítek egy új Csepit, és addig lesz egy Kepi.... mert Kepi egy másik ember, mint a Csepi... akit te ismertél, szerettél és megöltél. 

két perc tavasz kell nekem, meg szeretnék maradni... de lehet, hogy egy üveg pálinka kell nekem, meg egy vonat... 

azt ígérted, hogy vigyázol rám, hogy eljátsszuk, hogy értesz és értem, amit mondasz, de úgy néz ki, hogy nem megy és nem ment. rosszul ment a játék... hazudtál, és már nem vigyázol rám....

az ezredik szeretlek!-nél a kréta elkopott

már csak három vizsga! bírd ki kepike! hajrá!

csak az a gond, hogy nyafogós a helyzet. 

nem gond.

menni fog. 

vagy nem.

problémák, jöhetnek, jönnek, de megoldom.... 

régi magyarországi irdalom

ószövetség

fonetika

móka

most megyek moziba mindjárt, de teszek zenét, mert jó

Apuval meggyógyítottuk a gépen... :D szenvedtünk, de meglett az eredménye :D

naptár januárra: 11. régi magyar vizsga, 12. Kipu koncert :DDD Gyula :D <3, 13. ószöv. vizsga, 16. fonetika vizsga, 20. hiperkarma, 21. kipu meg ipszilon itthon :)))) 

imádlak január.

na, zene

ez az ember az utolsó, ezt firkálom a trikódra

úgy érzem kell tennem egy sebtapaszt a szívemre, mert ha ez így folytatok, akkor annak nem lesz jó vége.  ez a karácsony, a két ünnep közti duhajkodás (iszonyat király volt a kipu-fruttik koncert :D KipuGyula lesz a következő gólyabálos kísérőm:DDDD), a szilveszter mind mind arra döbbentett rá,  hogy gondok vannak. 

megnéztem az így jártam anyátokkal azon részeit, amit még nem láttam és ez jött ki most. semmi ömlengés, semmi ujjongás, hogy micsoda móka mulatság volt a szilveszter, mert az volt, az tény :)

de kell egy pont. 

és most úgy érzem, hogy nagyon nagyon nagyon össze-vissza az életem, a fejem. 

katasztrófa.

de csak az kiabál aki fél... kéne kiabálnom.