hát vége a vizsgáknak, és semmi móka nincs meg kacagás.
az a gond, hogy most rohadtul leszarom, hogy vége van a vizsgaidőszaknak, pedig most kéne igazán boldognak lennem, de nem megy.
konkrétan január 24.-én este meghalt egy részem. a jó részem és most nem vagyok boldog, nagyon nem.
kitépték a lelkem, megtaposták és visszatették, tehát elvileg van, de nem a régi, nagyon nem a régi. egy gyógyír van rá, de az szar, és nem jó, és nem tudom, hogy mit akarok.
elvileg mindenem megvan, haverok, barátok, móka kacagás, de ez a részem kell, ő kell ahhoz, hogy minden kerek legyen, de ez már sosem lesz meg. egy részem meghalt, és már nem jön helyre.
döntöttem, és attól félek, hogy nem jól. választottam, hogy jobbra vagy balra akarok menni, pedig nekem a középútra van szükségem, de itt nem volt középút, jobb vagy bal, dönteni én nem tudok, még most sem, nem is akarok, döntött ő helyettem, és ezért nekem a másik irányba kell mennem, oda küldtek, oda üldöztek.
most mit is érzek pontosan? lássuk, képzeljünk el egy nagy teret, ahol nincs semmi, se talaj, se ég, se levegő, se fény, nagy sötétség van és én ennek a közepén állok, kívülről hallok hangokat, de nem akarok rájuk válaszolni, mert egy hangot nem hallok.
egy ember van, akinek elmondanám úgy igazán, hogy mi van, de az a gond, hogy miatta van ez a helyzet, ezért nem mondhatom el.
és még nem tudom, hogy kell létezni egy olyan világban, ahol nincs.... persze mielőtt még megismertem ez volt a világom, de most, hogy ismerem, szeretem, fontos és kell így már el sem tudom képzelni. kit fogok oltani, aki utána visszaolt? kivel szinkronizálok hidalgot? kivel veszek a tél közepén mínusz 20 fokban fagyit? kivel veszekszem egy plüsskutyán? ki mondja meg, hogy szarul nézek ki és takarodjak haza aludni? ki durcizik? ki vesz nekem tortát? kinek főzök? kivel röhögök az utca közepén, mert az egész táskámat elárasztotta a tejfölös-vaníliás szósz? ki lesz az, aki kipattan a kocsiból, mert dührohamot kaptam az utca közepén?
kellesz baszki, de nem mondhatom meg neked, mert már nem ismersz, kitörölsz az életedből, nem akarod, hogy a domb tetején élj a furán ijesztő házban, ahol mindig dörög és villámlik, ahol a szomszéd kölykök mindig átdobják a hülye labdájukat a kovácsoltvas kerítéseden és a gonosz kutyádat mindig rá küldöd, hogy szedje szét, ott a szomszédságomban... ennyi volt. egy pohár tejjel kezdődött, meg a Rákóczi-szabadságharccal, és csokival, meg a Rákóczi-szabadságharccal lett vége.
túlélem, nem gond, csak ne kérdezze senki, hogy mi a bajom, mert akkor eszembe jutsz, ne kelljen most egy darabig az egyetem közelében lennem, mert eszembe jutsz, ne hallgassak olyan zenét, amiről te jutsz eszembe, mert szar... csak túl sok közös múlt van, és nehéz.... de majd kitalálok valamit, remélem.
és felépítek egy új Csepit, és addig lesz egy Kepi.... mert Kepi egy másik ember, mint a Csepi... akit te ismertél, szerettél és megöltél.
két perc tavasz kell nekem, meg szeretnék maradni... de lehet, hogy egy üveg pálinka kell nekem, meg egy vonat...
azt ígérted, hogy vigyázol rám, hogy eljátsszuk, hogy értesz és értem, amit mondasz, de úgy néz ki, hogy nem megy és nem ment. rosszul ment a játék... hazudtál, és már nem vigyázol rám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése