Idén Tata forrt, illetve úgy gondolta. Kijelentették, hogy fesztiválváros lesznek. Ehhez a Patara, a Víz, zene nem rossz alap, vagy a Jambo feszt. Arra gondoltak, hogy nem elég, ha van egy fesztiváljuk májusban, júniusban és augusztusban, kell nekik egy júliusban is. Ezzel az ambícióval és pökhendiséggel vágtak bele a tatai utcazenei fesztiválba.
Nem kellett volna. Nulla ember, nulla reklám, nulla hangulat. Na jó, nem nulla ember, csak a reklámozás hiánya miatt - ezt a hangosítók mondták nekem - a tatai polgárok mentek oda kérdezősködni a kihelyezett színpadokhoz, hogy "Itt mi lesz?". Szintén ezek a srácok mondták, az üres színpad mellett állva, hogy ők ilyen iszonyatos rendezvényen még nem voltak. Tömeget kellett volna fényképeznem, de tömeg nem volt. Az Esterházy kastélyban megnyitottak egy kiállítást, ahol egyedül csattogtam végig, a néhol kartonlapokra kiakasztott festményeket.
Aztán öttől vártam, hogy felélénkül a város, hiszen kezdődtek a nagy zenekarok koncertjei. Az első egy aranyos, ír zenét játszó zenekar volt, zöld pólóban, sok hangszerrel, aranyos mosollyal. A tömeg, mely közel 25 emberből is állhatott, élvezte az eleredő eső ellenére is.
Később az eső durvább lett, elég haragos lett, szerintem ő is felhúzta magát, hogy fesztiválnak neveznek egy olyan programsorozatot, amely nem gondolt arra, hogy mi lesz eső esetén.
Este a Tankcsapdára és/vagy a Vad Fruttikra azért egy 30-40 fős társaság is összegyűlt. Mint kiderült hiába. Az eső viharrá vált, ítéletidővé, sörsátor, menekülőhely, féltető, ahová behúzódhatott volna a közönség hiányában mindenki bőrig ázott, de kitartott. Értékes hozzászólások hangzottak el, mint a skandálássá vált "Mi a fasz van?" vagy a koncertek, és ezzel a fesztivál záróprogramjaként való lefújása után a "Vesszen Trianon!" és a "Mondjon le!" melyek nagyon odaillőek és mulattatóak voltak.
Ezután következett a jegyárusító nénik megrohamozása, és a biztonsági őrök gyors-beavatkozó módszere. Másik újságíró barátommal azon gondolkoztunk, hogy nekilökünk valakit valakinek, amiből egy zseniális tömegverekedés is kialakulhat, így nem csak ázni jöttünk vissza este. De a bulit a gyorsan kiérkező rendőrök lefújták, így hazacammogtunk.
Másnap még jobban elásták magukat a szervezők, mikor kijelentették: a jegyek árát nem térítik vissza, de a következő utcazenére féláron bejöhetnek. Gondolom ettől mindenki repesett az örömtől.
Nos, összefoglalva: elég nagy öngól volt ez a fesztivál, ha lett volna sörsátor talán a nép sem lázadt volna, és lehet, hogy akár még ötvenen is lettünk volna ebben az időben. Ha komolyan gondolják, hogy jövőre is akarnak utcazenét, talán lesz annyi eszük, hogy gondolnak ezekre az óriási hibákra, amiket elkövettek.
Mindenesetre sajnálom, hogy nem volt megtartva a Fruttik koncert, pedig zseniálisan virítottam a pink esőkabátomban, és elterveztem, hogy milyen menő interjút fogok csinálni a Marcival, aki akkorra már tuti be lett volna baszcsizva :DDD
zene: