2012. július 31., kedd

mit is mondtál, hol játszol Kiscsillag?

Idén Tata forrt, illetve úgy gondolta. Kijelentették, hogy fesztiválváros lesznek. Ehhez a Patara, a Víz, zene nem rossz alap, vagy a Jambo feszt. Arra gondoltak, hogy nem elég, ha van egy fesztiváljuk májusban, júniusban és augusztusban, kell nekik egy júliusban is. Ezzel az ambícióval és pökhendiséggel vágtak bele a tatai utcazenei fesztiválba.
Nem kellett volna. Nulla ember, nulla reklám, nulla hangulat. Na jó, nem nulla ember, csak a reklámozás hiánya miatt - ezt a hangosítók mondták nekem - a tatai polgárok mentek oda kérdezősködni a kihelyezett színpadokhoz, hogy "Itt mi lesz?". Szintén ezek a srácok mondták, az üres színpad mellett állva, hogy ők ilyen iszonyatos rendezvényen még nem voltak. Tömeget kellett volna fényképeznem, de tömeg nem volt. Az Esterházy kastélyban megnyitottak egy kiállítást, ahol egyedül csattogtam végig, a néhol kartonlapokra kiakasztott festményeket. 
Aztán öttől vártam, hogy felélénkül a város, hiszen kezdődtek a nagy zenekarok koncertjei. Az első egy aranyos, ír zenét játszó zenekar volt, zöld pólóban, sok hangszerrel, aranyos mosollyal. A tömeg, mely közel 25 emberből is állhatott, élvezte az eleredő eső ellenére is. 
Később az eső durvább lett, elég haragos lett, szerintem ő is felhúzta magát, hogy fesztiválnak neveznek egy olyan programsorozatot, amely nem gondolt arra, hogy mi lesz eső esetén. 
Este a Tankcsapdára és/vagy a Vad Fruttikra azért egy 30-40 fős társaság is összegyűlt. Mint kiderült hiába. Az eső viharrá vált, ítéletidővé, sörsátor, menekülőhely, féltető, ahová behúzódhatott volna a közönség hiányában mindenki bőrig ázott, de kitartott. Értékes hozzászólások hangzottak el, mint a skandálássá vált "Mi a fasz van?" vagy a koncertek, és ezzel a fesztivál záróprogramjaként való lefújása után a "Vesszen Trianon!" és a "Mondjon le!" melyek nagyon odaillőek és mulattatóak voltak. 
Ezután következett a jegyárusító nénik megrohamozása, és a biztonsági őrök gyors-beavatkozó módszere. Másik újságíró barátommal azon gondolkoztunk, hogy nekilökünk valakit valakinek, amiből egy zseniális tömegverekedés is kialakulhat, így nem csak ázni jöttünk vissza este. De a bulit a gyorsan kiérkező rendőrök lefújták, így hazacammogtunk. 
Másnap még jobban elásták magukat a szervezők, mikor kijelentették: a jegyek árát nem térítik vissza, de a következő utcazenére féláron bejöhetnek. Gondolom ettől mindenki repesett az örömtől. 
Nos, összefoglalva: elég nagy öngól volt ez a fesztivál, ha lett volna sörsátor talán a nép sem lázadt volna, és lehet, hogy akár még ötvenen is lettünk volna ebben az időben. Ha komolyan gondolják, hogy jövőre is akarnak utcazenét, talán lesz annyi eszük, hogy gondolnak ezekre az óriási hibákra, amiket elkövettek. 
Mindenesetre sajnálom, hogy nem volt megtartva a Fruttik koncert, pedig zseniálisan virítottam a pink esőkabátomban, és elterveztem, hogy milyen menő interjút fogok csinálni a Marcival, aki akkorra már tuti be lett volna baszcsizva :DDD

zene:

2012. július 30., hétfő

már csak beléd kapaszkodom

Belopózom az ablakon, test nélkül, félig vakon. Lábujjhegyen, hogy ne ébresszelek fel. Ellopok pár tárgyat, a nyári zajokat hagyom nálad. Csak a legszebb napjaid, és a nevetésed viszem el. Nem fogsz tudni róla, hogy itt jártam, hogy én voltam. Nem fogsz megismerni az utcán, csak magadban beszélsz. De én látni fogom, hogy mikor veszed fel a szép ruhád, hogy ki lesz az, aki úgy néz rád, hogy bele kell kicsit halni. Nem sokkal éjfél után hoz haza a szél lépted nyomán. Életre kel pár koszos csillag, azt is elviszem. Már sejtheted belőle, ne szállj el túl magasra tőle, de a tiéd lesz a legszebb vers, amit WC falra írtak. Nem fogsz tudni róla, hogy itt jártam, hogy én voltam. Nem fogsz megismerni az utcán, csak magadban beszélsz. De én látni fogom, hogy mikor veszed fel a szép ruhád, hogy ki lesz az, aki úgy néz rád, hogy bele kell kicsit halni. Nem fogsz tudni róla, hogy itt jártam, hogy én voltam. Nem fogsz megismerni az utcán, csak magadban beszélsz. De én látni fogom, hogy mikor veszed fel a szép ruhád, hogy ki lesz az, aki úgy néz rád, hogy bele kell kicsit halni. Hogy bele kell kicsit halni. 

sötét és sérült.
ismét egy óriási darab mínusz. 
a tükör lelkemre ismételten egy óriásit zúztak gumikalapáccsal.

A Nap még pár sugárral kapaszkodik a Földbe, aztán alámerül és itt hagy minket kettesben örökre. Így marad még pár óra,- hisz éjjel már világvége . Ugye megnézed velem, van két jegyem, csak a harmadik sor széle. Nahát, ez is megvolt. Kicsit másra számítottam. Talán a sok reklám, vagy a végét rendezhették volna jobban. De indulni kéne már. Remélem, a tejúton nincs lámpa, de te vigyázz magadra hazafelé, hát jó éjszakát mára!


rain

köszönöm Ralph, legalább nem kell megírnom a szimfóniámat

2012. július 28., szombat

hello, i love you, won't you tell me your name

azt hiszem, hogy eltévedtem.
nem tudom, hol vagyok és mit csinálok.

lebegek valahol, csinálok valamit és ennyi.

hogy ez merre vezet? azt nem tudom.
a jövőt nem látom. köd van előtte.
sűrű és ijesztő köd.

és csak egy lámpa világít, de az is kezd pislákolni és halványodni.

kell valami, ami kivezet.
karon fog, és jön velem.


2012. július 25., szerda

sosem voltunk senkik

van, amikor rájössz, hogy hiányzik valami. 
aztán jön más és elterelődik róla a figyelmed. 
néha jó dolog, néha nem. 
néha kell, hogy szenvedj miatta, mert tudod, ha megteszed, azzal csak ártasz, és néha kell, hogy szarj rá. 

én most szartam rá. 

aztán eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha én is gólyákat terelgetnék... de aztán mindig ott van, hogy én az ellenzék vagyok, és még élvezem is :D

és szeretek segíteni az embereknek :)

és most ennyi. holnap továbbképzése lesz, ami menőn hangzik, de annyira nem az. 
aztán megyek Miskolcra :)

aztán visszük a Petikét hétvégén koncertre :))))

:)

ha zsenit játszol azzá leszel
én most azt játszom :))) és az leszek :)))


2012. július 15., vasárnap

a főhős szerelmét


Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű: Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk, iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben, az ismertben.

idióta... idióta... idióta...

az én életem, hadd szúrjam el én... te támogass, ha elszúrtam, akkor legyél ott és ne adj ultimátumot, csak zsörtölődj magadban, és legyél ott.

szívemen fogtál, fogd már fel...!!!



2012. július 13., péntek

a zene egyre klasszabb

takarítok....

és dj ateszt hallgatok, mert ilyenkor közelebb van Miskolc.... elég hülyén hangzik, de így van... 

takarítok, mert ettől felfrissülök és nem gondolok arra, hogy erőszakosan állást keresek :D és hogy unatkozom, ha nem történik semmi....

mindegy hétfőn végre történik valami... fruttik koncert jessz :D
és akkor fruttik is kell ide...


2012. július 12., csütörtök

megjöttem álmodó miskolci emberek, ébresztő, remek!

én jó vagyok
lesz egy egyesületem... na, jó. nem az enyém lesz, de én is ott leszek és én leszek a médiaguru... én fogok kapcsolatba lépni a támogatókkal és én fogok publikálni a telepről...

én jó vagyok... illetve jó voltam.
hogy most mi vagyok?
majd kiderül....


2012. július 7., szombat

kémia vagy ott van, vagy nincs

Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá.

Miskolcon vagyok. 
Szeretem Miskolcot, olyan vicces hely. 

Pingvineket nézek a National-el ... :D elég poén. 
Rá kellett jönnöm, hogy a pingvinek nem túl komplettek. 
Alapból összetartanak, aztán meg, ha kijutnak a partra, rikácsolnak, meg bántják egymást. 
Mellette meg mit csinálnak? Állnak egy helyben és pont. Néha etetik a gyerekeket, van, aki melegíti a tojását, de ennyi. Szabályosan állnak, egymástól pontosan egy csőrnyi távolságra... :D annyira betegek. 

Meleg van, és nem szeretem még mindig... mindegy most már így júliusban.... 

Kellene írnom önéletrajzot, mert elküldöm egy munkához... a nyáron már tuti nem fogok dolgozni, de kitudja... 
Akarok venni egy fényképezőt, mert kint Csabán olyan jó képeket lehetne csinálni, amihez nem elég a telefonom :(

De utálom a reklámokat, fos az összes ... most ez a delmás viszi nálam a dolgot.

Néha annyira azt hiszem, hogy átlagos az életem, ami néha olyan jó lenne. Csak ülni az ágyon, tévézni, nincs semmi gond, aztán elmenni valahova, fényképpel megörökíteni, aztán hazamenni, ott veszekedni kibékülni, ilyesmi... ehhez képest az enyém? :D az enyém nem átlagos, de móka, az tuti... 

tegnap elmentünk fagyizni a diósgyőri várhoz :) a legnagyobb viharban kb... az ég csak akkor szakadt le, amikor már itthon voltunk, de elég keményen fújt a szél :) mondtam, hogy menjünk ki ázni, de nem találtam magam mellé partnert :(

sütit akarok... 
valamit... nem tudom... mindegy inkább reggelizem :) (dejó Pocahontas van a tévében :D még jó, hogy nem szeretem, de attól még mégis szeretem, mert mese és jó :))



2012. július 3., kedd

engem a rumba döntöget romba

Mások véleménye hidegen hagy. Kizárólag az érdekel, hogy Dalíról beszéljenek. Még akkor is, ha kénytelenek csupa jót mondani.
Kedves Salvador Dalí! 

Köszönöm, hogy így 23 év távlatából bizonyítod, hogy létezik olyan ember, akinek igazán van képzelete, tehetsége és bátorsága. Egyénisége. 
Köszönöm, hogy bizonyítod azt, hogy a magamfajta is érvényesülhet a világban. 
És köszönöm, hogy miattad nem nézem magam teljesen idiótának, amikor egy gondolatot továbbviszek és szárnyalnak a gondolataim, és a képzeletem szabad utat kap.

Salvador Dalí, szeretlek :)

ma Anyu négyesre államvizsgázott, vele voltam és mókás volt :)

rájöttem, hogy muszáj a HÖTben (és nem HÖKben -.-) dolgoznom, valamit csinálnom kéne, az Óbudain mókásak a srácok :)

és holnap visszaviszem a blökit a dokihoz, útközben elintézem a jogsimat, aztán este visszamegyek érte :)

aztán holnapután (elvileg) megyek Miskolcra... sok időre és megyünk sokfele :)

voltam strandon Krisztivel, Dáviddal meg a Somával. móka-kacagás

fáj a térdem.... rohadtul iszonyatosan fáj, muszáj lesz elmennem már dokihoz, mert ez nem vicces.

most jól érzem magam. nagyon jól. fáradt vagyok az igaz, de mindjárt elmegyek fürdeni, lefekszem az ágyikóba és Grace klinikát fogok nézni. 

juppí... elég snassz ez a post x) :D 

Habár a szerénység nem erős oldalam, midig mondtam, hogy ha Velázquezzel, vagy bárki más hasonlóval vetnek össze, akkor az életművem merő katasztrófa. Ellenben, ha kortárs festőkhöz viszonyítanak, én vagyok a legjobb.

2012. július 1., vasárnap

sorry i can't be perfect

nem lehetnek érzéseid.
neked nem.
mert sértő, ha vannak érzéseid.
egyedül töltöd a szülinapodat? nem akadhatsz ki.
nem beszélsz a barátaiddal? nem érezheted magadat egyedül.
nem lehet rossz napod.
nem lehetnek szomorú napjaid.
nem lehetnek rossz érzéseid.
nem sértődhetsz meg.
nem eshet rosszul semmi.

egyszerűen csak igennel és nemmel válaszolhatsz, persze csak akkor, ha pozitív a kimenetele.
ott kell lenned.
nem csinálhatsz semmi újat és izgalmasat.
senki más.

nem lehetnek érzéseid, mert ha vannak, azzal kárt okozol.
igaz, igazad van, de az nem fontos, mert neki az negatívum.
nem lehetsz boldog.
nem örülhetsz.
nem lehetnek érzéseid.

sértő vagy és nyers.
bunkó és érzéketlen.
tehetségtelen és barom.
üres vagy és sötét.
őszinte és akaratos.
kellemetlen és együgyű.

kislány vagy még, nem érthetsz semmit.
ne akard elhinni, hogy különleges vagy, mert nem vagy más csak átlagos.
és átlagosnak is rossz vagy.
ezért inkább ne is legyenek érzéseid.
tökéletlen érzések nem kellenek a világra.

de jó, hogy 20 éves lettél, minden csodaszép