Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű: Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk, iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben, az ismertben.
idióta... idióta... idióta...
az én életem, hadd szúrjam el én... te támogass, ha elszúrtam, akkor legyél ott és ne adj ultimátumot, csak zsörtölődj magadban, és legyél ott.
szívemen fogtál, fogd már fel...!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése