üzenet a négy falnak

Mutass nekem egy hőst, és azonnal írok rá egy tragédiát!

Hős vagyok! Fitzgerald örült volna, ha találkozott volna velem, mert rólam egy tök jó tragédiát lehetne írni. Inkább tragikomédiát. Jókat röhögne rajta a közönség a függöny felemelkedésétől a leengedéséig. Persze közben azért néhányaknak megnyílna a könnycsatornája, már a kezdetektől - leginkább 7 éves koromtól - fogva, de inkább a kárörvendés, az együtt érző mosolygás és a felszabadult kacagás töltené meg a színházat a darab közben.

Én élvezném. Fellélegezve jönnék ki az előadás után, mosolyogva, képzeletben megveregetve Fitzgerald és a rendező meg a színészek vállát.

Más is élvezné, mert rájönnének, hogy mindig van rosszabb.

Jó, persze, nem a legrosszabb, de néha elég komikus módon válnak a dolgok fénylő, madárcsicsergésből, éjszakai, kopár fás környezetté. És amikor ilyen, akkor olyan, mintha soha nem lenne vége, mintha nem lehetne újra megint fény, virág, madárcsicsergés. Pedig de, csak ki kell várni, helyre kell tenni.

Túl kell élni ahhoz a Delta Force támadását, hogy Kornél ismét higgyen a társadalomban.

Jelenleg én nem hiszek benne. Régen levettem a kezemet az úgynevezett társadalomról, nem is vagyok vele egy és nem is akarok. Még nem.

Sötét és sérült, de asszem jól vagyok, csak a testem virul a lelkem kicsit halott.

Egy dolog annyira egyszerű, amennyire csak lehetséges, de semmivel sem egyszerűbb.

we're actors - we're the opposite of people

Madarak, vígan, vígan zengjetek!

S mintha dob szólna távol,

te kis bárányka, táncolj!

Lelkünk zengi veletek,

ki fújod, ki forgatod,

ki szívedbe fogadod

ezt a májusi napot!

Mit számít, hogy többé nem tündököl,

az a fény eltűnt a szemem elől,

az óra vissza sose jő,

mikor nyílt a virág, pompázott a mező;

nem szomorkodunk: az ad

erőt, ami megmarad;

az örök részvét, amely

mindig volt s nem múlik el;

s az enyhítő gondolat,

mely kínjainkból fakad,

s hit, mely haláltól se fél,

s az évek sora, mely bölcset farag.

szívet melengető érzés az, mikor az egyik kedvenc sorozatodból az egyik kedvenc szereplőd szájából elhangzik az a néhány sor, ami ebben az országban csak nagyon kevesen ismernek fel, és Te köztük vagy, mert neked ez az egyik kedvenc idézeted, mert minden ott van, amit talán te is gondolsz! :)

We cross our bridges when we come to them and burn them behind us, with nothing to show for our progress except a memory of the smell of smoke, and a presumption that once our eyes watered. - Tom Stoppard

terrible lie

Gyakorta hiszik, hogy a pozitív gondolkodás a boldog, egészséges élet titka. Gyerekként azt mondják, mosolyogjunk és legyünk vidámak és vágjunk boldog képet. Felnőttként azt mondják, nézd a dolgok jó oldalát, állj pozitívan a dolgokhoz, és a poharat lásd félig telinek. Néha a valóság akadályt állít ahhoz, hogy eljátsszuk a boldogságot. Az egészséged elromolhat, a barátod megcsalhat. A barátaidban csalódhatsz. Ezekben a pillanatokban, mikor csak a valóság marad, csak le akarod ereszteni az álcád és a valódi, ijedt, boldogtalan önmagadat akarod adni.

Nem írok.
Nem nézek.
Nem kérek.
Nem remélek.
Nem érzek.
Nem félek.
Nem ismerek.
Nem tévedek.
Nem tudok.

mert

én alkotok
én látok.
én adok.
én vesztek.
én sejtek.
én hősködöm.
én tanulok.
én kutatok.
én létezem.

sötét és sérült.

világoskék érzés

Mindannyian emlékszünk gyerekkorunk meséire. A cipő illet Hamupipőke lábára, a béka herceggé változott, Csipkerózsikát egy csók ébresztette fel. Egyszer volt, hol nem volt… és boldogan éltek, míg meg nem haltak. A tündérmesék, tele vannak álmokkal. A probléma az, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Ezek másmilyen történetek. Nagy, sötét viharos éjszakákkal kezdődnek, és rosszul végződnek. Ezek a rémálmok, amik mindig valósággá válnak. Az, aki kitalálta a “boldogan élünk, míg meg nem halunk”-ot megérdemelne egy jó nagy seggberúgást.

Nem írok sokat.
Értelme lenne.
Sok dolog van.
Tanulás, lakás, hideg.
Még tél van, tegnap óriási pelyhekben esett a hó, és én ettől boldog voltam.
Szombaton egyedül vezettem Piliscsabáig, szakadó esőben.
Aztán sorozatot néztem.
Aztán aludtam, sokat és nem csináltam semmit.
Ma meg tárgyakat hajszoltam.
És egyedül vagyok.
Rám szakadt egy rakás szabadidő, de úgy érzem magam, mintha egy kifacsart narancs lennék, aki megpróbálja visszaszívni magába az energiát, de nem nagyon sikerül neki.... na majd holnap!

Nem sírok, mert híró vagyok! Sötét és sérült, de én ettől vagyok más és erősebb, mint a többiek.

Lehetséges, hogy két ember szereti egymást, de van, hogy a szerelem nem elég önmagában.