Nem a kétneműség szükséglete hozta létre a szerelmet, hanem a szerelem szükséglete bontotta két nemre az embert és állatot.
Itt a tavasz! Imádom, mindent imádok! Már hordhatom a bőrdzsekimet, meg az imádott vászoncipőimet. És a tavasszal együtt megjött minden. A társaság, a jó kedv, a madarak, a vadkacsák a szemközti tóra.
Jelen pillanatban pörgök mint a búgócsiga megállíthatatlanul és nem is akarok leállni. Be vagyok táblázva, rohangálok és itthon egyedül zenére ugrálok és táncolok takarítás közben, mert jól vagyok. Nagyon jól. Már a fél ötös kelés sem érdekel, az is én vagyok.
Mindennek örülök. A napsütésnek, az esőnek, a borult időnek, a madárcsicsergésnek, a nyitott ablaknak, a virágoknak. Mindjárt tulipán időszak van. Az emberek kedvesebbek, egyik nap egy fiút láttam a metróban, aki szinte az életét kockáztatta (na jó azért nem :D), mert egy bácsika éppen szállt fel a metróra, mikor az már csukta az ajtókat és a fiú odatette a lábát, majd a testével fogta az ajtót, hogy a bácsi fel tudjon szállni, és olyan jó ilyet látni.
Plusz ma a vonaton egy nagymama utazott három unokájával. A három kisgyerek egymás mellett ült a kettes ülésen, és annyira cukik voltak, szemben velük a nagymama, aki végig beszélgetett velük és annyira édesek voltak.
Ja és igen a zene még mindig jó! :D Olyan zenéket találtam, nem is tudok betelni velük...
Továbbá ez a nőnap is elég jól sikerült, amit lehetne érdekesnek is mondani, de minden kiderül idővel.
Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése