Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe` lennél

Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.

Megint szavakat fogok írni. 

Mert megint olyan történt, amit szavakkal lehet csak kifejezni, mondatokkal nem. 

Péntek.

Utolsó munkanap.

Tíz óra.

Közterület felügyelet.

Meglepi.

Holnap.

Kutyák.

Magasságmérő apunak.

Mindent eldobni.

Beépíti a kocsiba.

Csillogó szemek.

Kisgyerek karácsonykor.

Zene.

Takarítás.

Gyűrűk ura.

Maraton.

Vien.

Popcorn.

Chips.

Tea.

Alvás.

Még mindig mennek.

Negyven percig fejezik be.

Nyolcra jönnek értem.

Kilenctől háromnegyed hétig.

Nyolc.

Kutyák.

Fáj a pocim.

Terasz.

Ajtó.

Nap.

Bikini.

Ebéd.

Apu.

Pálinkás vaníliás fagyi.

Mert ez menő.

Napsugár.

Meleg.

Medence.

Fotel.

Sütkérezés.

Napvége.

Etetés.

Aludni kéne.

Megint.

36 órája ébren.

Vége.

Fürdök. Alszom.

Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.