Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.
Űr? Az van.
Jó? Valahol az is.
Rossz? Az is van.
Majd megtelik.
Tele lesz. És megnyugszom.
Azt hiszem tényleg így lesz.
Tervem az van.
Vodka van benne.
És semmi más.
Semmi.
Tényleg.
Vodka.
Meg csevej.
Sok beszéd kell.
Kommunikáció.
Mert az fontos.
A kommunikáció fontos.
Ha az nincs, akkor űr van, ami magától megtelik.
Mert jelenleg ilyen űr van az életemben.
De valahogy az sem telik meg.
Csak méreggel.
Dühvel.
Csalódással.
Meg üvegszilánkokkal és lélekdarabokkal.
De nem is erről akartam írni.
Itt össze vissza beszélek.
A lényeg, hogy ma hangosan kacagtam.
Jót kacagtam. Igazán szívből jövő kacaj volt.
Apukám miatt. Elmondtam neki, hogy milyen ajándékot kap tőlem és olyan volt, mint egy kisgyerek karácsonykor, amikor azt kapja, amit kért. Cuki volt és jót kacagtam.
Szeretek jót kacagni.
Ritkán van ilyen.
De kacagni, azt igazán szeretek.
Telíti az űrt.
Mindig józanul tedd azt, amit részegen ígértél! Ebből majd megtanulod, hogy ne jártasd a szádat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése